A húgom egy héttel ezelőtti esküvőjén készült képeket különösen jó érzéssel nézegetem és válogatom. Amellett, hogy egy szívet melengető, nagyszerű családi esemény volt, jó volt látni azt is, hogy a munkám gyümölcse is akkor debütált. A grafikai munkákat én végeztem az előkészületek alatt, úgy mint: meghívó, menükártyák, kézzel írt ültetőkártyák és néhány egyéb apróság, felirat, kiírás. Természetesen a nagy napon elengedhetetlen a dekoráció, amihez ezúton gratulálok a (k)ArtOnPaper csapatának! Igazán csodás eredmény várt minket a templomi szertartás után a római-parti Csónakház Mulatóban: a sok friss zöld növény, a kraft karton barnasága, a székekre spárgával kötött levelek és a kézzel készített papírvirágok olyan kellemes és harmonikus elegyet alkottak, ami tökéletesen tükrözte az ifjú pár eredeti szándékát. Elnézve az eredményt és az ő elégedettségüket, megérte a hosszú hónapokig tartó munka! 😊
Ezen az eskövőn, engem nem csupán annak a bizonyos “két útnak az összeérése” hatott meg, hanem az is, hogy olyan rokonok találkoztak egymással, akiknek szinte sosincs alkalmuk látni egymást. Ezért a vacsora elfogyasztása helyett ezeknek a találkozásoknak voltam tanúja, hol közelebbről, hol távolabbról. És ez végtelenül jó érzés volt. Ajándékképpen az ifjú párnak elénekeltem Máté Péter “Együttlét” című dalát, édesapám, Klement János zongorakíséretével. Szép pillanatok voltak ezek: a dal éneklése közben hol a szövegtől, hol a vőlegény szemében megcsillanó könnytől csuklott el kissé a hangom…
Egész éjjel táncoltunk, nevettünk, könnyeztünk, énekeltünk, nosztalgiáztunk és örültünk ennek a két imádnivaló embernek! ❤️
Karola
Máté Péter: Együttlét
(Zeneszerző: Máté Péter, Szövegíró: S. Nagy István)
Elindul az egyik az úton,
Tűnődve a múló napokon,
Tétován, oly tétován,
Nem is tudhatja még,
Mi vár titokban reá,
Csak lépked, a percek nyomán.
Közeleg a másik valahol,
Ruháján még nem ült meg a por,
Tiszta még, oly tiszta még,
És a nagylelkű sors,
Végül most is közbelép,
S két ember magánya véget ér.
Összeér most két út, Ismeretlenül,
Egybeforr két érzés,
Valahol ott mélyen legbelül,
Összeér most két kéz,
Annyi út után,
S érzik mind a ketten,
Az együttlét a legszebb szó talán.
Ha az egyik egyszer bajba jut,
Majd a másik segíteni tud,
Egyek ők, már egyek ők,
És egy rossz nap után,
Mosolyogva állnak ők,
Majd egymás, csak egymás előtt,
Összeér most két út, Ismeretlenül,
Egybeforr két érzés, Valahol ott mélyen legbelül,
Összeér most két kéz,
Annyi út után,
És érzik, hogy milyen szép,
Igen érzik, hogy milyen szép,
Mindig érzik, hogy milyen szép az együttlét.
