KI A SZABADBA! 

Ki a szabadba, látni a tavaszt, 
Meglátni a természet szinpadát! 
Az operákban ki gyönyörködik? 
Majd hallhat ott kinn kedves operát. 

 A természetnek pompás szinpadán 
A primadonna a kis fülmile; 
Ki volna, énekesnők, köztetek 
Merész: versenyre kelni ővele? 

 Megannyi páholy mindenik bokor, 
Amelyben űlnek ifju ibolyák, 
Miként figyelmes hölgyek… hallgatván 
A primadonna csattogó dalát. 

 És minden hallgat, és minden figyel, 
És minden a legforróbb érzelem… 
A kősziklák, e vén kritikusok, 
Maradnak csak kopáran, hidegen. 

Eperjes, 1845. április