Február elejétől Németországban tartózkodtam 10 napig. Családi látogatás volt a fő cél, de természetesen rengeteg alkalmam nyílt arra, hogy fotózzak is. Volt részem farsangi felvonulásban, óriási hóviharban, jártam egy gyönyörű vízesésnél, egy csodás dalesten és még a Klinika című sorozat főszereplőjének, Dr. Brinkmann professzornak a házánál is látogatást tettem. Úgy döntöttem, hogy több részben osztom meg a fotókat itt a blogon. Olyan sok fotó készült, hogy nem tudnám csupán egy bejegyzésbe összesűríteni azokat, minden téma külön posztot érdemel.
Már sokadszorra veszem az irányt a Fekete-erdő irányába, de azt hiszem, most először nyűgözött le úgy igazán. Sohasem jártam ugyanis még olyan időszakban hegyvidéken – sem ott, sem máshol – , amikor óriási a hó, minden csupa fehér, és az emberek síelnek vagy a szánkóval való csúszkálást élvezik. Elképesztően gyönyörű volt az egész, sokszor éreztem úgy, mintha valami csodaországban lennék. Az „égig érő” fenyőfák ágain megmaradt hó, amitől azok kissé szomorúan fordultak a föld felé, egészen különleges hangulatot adott a tájnak, miközben kacskaringós, picinyke utakon gurultunk kocsinkkal. Az egyik leggyönyörűbb úticélunk Németország legnagyobb és legismertebb vízesése, a Triberg-vízesés volt.  Nagyon jól kiépített, részben aszfaltozott úton gyalogosan közelíthető meg a vízesés, amely több szakaszból áll, és két fahíd is átíveli. A hóval borított környező fák és a jeges vízesés lenyűgöző látvány volt. Iszonyú hideg volt aznap (is), de azon a délutánon teljesen elfeledkeztem a fagyos lábujjaimról, és nem győztem beszívni a tiszta, fagyos levegőt, és feldolgozni azt a sok szépséget, ami elém tárult.
Karola 

Úton a vízesés felé
Triberg főutcája
A jegypénztárnál földimogyorót is vettünk és a séta közben vártuk a mókusokat…
Sajnos egy sem jött… 🙁
Az “égig érő” fenyőfák között
Lenyűgözött…