Múlt vasárnap, valamikor hét óra után ébredtem, ráérősen, lustán, vasárnaposan. A háló koromsötétsége után a nappaliba kilépni egy kijózanító, “retinaébresztő” sokk volt. Mint egy kisgyerek, úgy ugráltam örömömben, hogy véééégre esik a hó! A vakító fehérség emellett még azt is kiváltotta belőlem, hogy 3 mp alatt teljesen felébredtem, két perccel később pedig már nagykabátban, hótaposóban, fényképezőgéppel a kezemben elindultam sétálni. Méghozzá a szakadó hóban! Ropogott a szűz hó a talpam alatt, miközben nagy pelyhekben, megállás nélkül hullottak rám a hópihék! Amikor nem kattintottam, magamhoz ölelve, a félig kinyitott kabátom “védőszárnya” alatt próbáltam óvni gépemet a megfagyott, égből potyogó víztől, több-kevesebb sikerrel. Majd’ egy órát voltam kinn a szabadban, készült egy-két igazán jó kép, szuper emlék marad az a reggel! 🙂
Karola