Gyerekkoromban imádtam a papír-írószer boltokat. Tanévkezdéskor alig vártam, hogy a legközelebbi “ápisz”-ba bemenjünk Anyukámmal, és beleszagolhassak abba a tipikus “papírírószerillatba”! Aztán azon kaptam magam, hogy eltelt jópár év, már az iskolakezdés sem érintett, és én mégis minden alkalommal, ha az utamba került, bementem az ilyen üzletekbe. És ez a mai napig így van. Otthon igazi túlélőkészletem van, igazából lassan nyithatnék egy “mini-ápiszt”: színes papírok, celluxok, ragasztók, festékek, ceruzák, tollak, krepp papírok. Ezek az állandó készletem darabjai. De rendszeresen elcsábulok jegyzetfüzetekre és noteszekre is. Az első Moleskine füzetemet ajándékba kaptam, nagyon nagy hasznát vettem, igazi elnyűhetetlen darab. Azóta már én magam is beszereztem más méretű és funkciójú darabokat, ugyanis ennek az olasz márkának az a nagy előnye, hogy gyakorlatilag nincs olyan méret vagy szín, amit ne gyártanának. De mivel többnyire teljesen egyszínű, letisztult, klasszikus darabokat készítenek, nekem egy idő után kicsit uncsi és túl hivatalos. Mindennapi használatra, például nyelvtanulásra, amire most én is használom, sokkal inkább lázba hoznak az ugyancsak olasz, Pigna füzetei. Ez egy jóval olcsóbb kategória, de annál bájosabbak, játékosabbak ezek a virágos, pillangós füzetek. Az újrahasznosított, környezetkímélő papírból készült füzetekből öröm a tanulás, akárhányszor a kezembe veszem, ahelyett, hogy nekikezdenék az okulásnak, hosszú másodpercekig nézegetem a gyönyörű mintákat a borítón. Tanulás helyett… Úgy tapasztalom, hogy gyakran jönnek ki újabb és újabb modellekkel, ezért ha meglátok egy új mintát, tuti, hogy megveszem, idővel biztos, hogy hasznát veszem. Úgyis mondhatnám, hogy én füzeteket spájzolok be, nem befőttet. 🙂
Karola