Az mindig világos volt számomra, hogy szeretek kézzel végezni vagy készíteni ezt-azt: masnikat, díszcsomagolást, süteménydíszítést, gombot felvarrni, ilyesmit. Egyszerűen kikapcsol, pihentet, ha ilyesmivel foglalkozom, és olyankor megfeledkezem a körülöttem lévő világról. Nagy őrület mostanság a DIY (Do It Yourself) vagyis a „Csináld magad” mozgalom. Rengeteg inspirációt találni az interneten, vannak kifejezetten ezzel a témával foglalkozó blogok is. Ilyen babérokra nem török, de az biztos, hogy karácsony közeledtével én is kedvet kaptam 1-2 ötlet kipróbálásához. Fehér masnikat készítettem a karácsonyfára illetve egy fenyő koszorút, és ezzel ez lett virágkötészeti munkásságom csúcsteljesítménye.

Bevallom, a festékspray-vel nem értem el olyan sikereket, amilyeneket szerettem volna… Műanyag, mágneses színes betűket szerettem volna aranyra lefújni. Hogy miért? Csak. 🙂 Sok helyen találtam képes bizonyítékot, azt alátámasztandó, hogy van, akinek ez sikerül. Hát, nekem nem. Egészen vicces volt, ahogy lefolyt a műanyag felületről a festék. Pedig próbáltam közelről, messziről fújva, a lényegen nem változtatott. Nagy harc árán néhány betűt még ennek ellenére is sikerült befesteni, de a végeredmény nem lett tökéletes…De nem baj, a lényeg, hogy ezt is kipróbáltam. Lehet, hogy valamivel elő kellett volna kezelni a felületet. Nem tudom.

De ahogy a sikertelenség szele megcsapott, úgy lett egyre nagyobb kedvem lefújni valamit a lakásban. Csakazértis. Egy zsákmányára vadászó vad is megirigyelte volna azt az eltökélt, eszelős tekintetet, amivel tekintgettem körbe-körbe a lakásban. Végül két színes kaspó, egy mécsestartó és néhány műanyag csillag esett áldozatomul, fújás után mindhárom fehér és arany színben pompázik.
Ma feldíszítettem a karácsonyfát. Még sosem tettem ezt meg 24-e előtt, de szeretném minél tovább élvezni a fényeket és a hangulatot. Vasárnap ismét linzersütésbe kezdek, ez már a karácsonyi adag lesz. Picike csomagokat készítek belőle és elajándékozom őket barátoknak, ismerősöknek, kollégáknak.

Napról-napra érzem, hogy amíg a körülöttem lévő világ egyre idegesebb és kétségbeesett, hogy kinek, milyen ajándékot szerezzen be, én egyre nyugodtabb vagyok. Tudatosan lassítok és kizárom ezt az őrületet. Mozart szól. A Művészetek Palotájából élőben közvetített koncerten Ránki Dezső játssza az Á-dúr zongoraversenyt (K.488), a Nemzeti Filharmonikusok kíséretével. Csodazene. Béke. Tisztaság. Harmónia. Nyugalom. Fenségesen gyönyörű második tétel. Ha más nem, ez a zene biztosan segít elválasztani a lényeges és lényegtelen dolgokat egymástól, így, Karácsony közeledtével.

Karola