Azért szeretek külföldre menni, mert olyankor úgy érzem, nem csak az itthoni megszokott környezetet hagyom magam mögött, hanem egy kicsit önmagamat is. Egy idegen város utcáin csatangolni és nem tudni, hogy hol kötünk ki, végtelenül felszabadító és izgalmas. Én nem a „múzeumbajárós” turista kategóriába tartozom. Nyilván, vannak kihagyhatatlan kiállítások, galériák, műemlékek, művészeti alkotások, amiket valóban látni kell. Ez tény. De én sokkal inkább szeretem magamba szívni az adott hely hangulatát, méghozzá az utcán: nézni az embereket, figyelni őket, sétálni és csodálni az épületeket, elhagyatott kis tekergő utcácskákba betérni vagy beülni egy forró teára egy hangulatos, kerek kis asztalkákkal teli kávézóba. Erős kávé és sütemény illat keveredése, a vendégek zsibongása, rendeléseikkel tálcán egyensúlyozó és igyekvő pincérek, friss, ropogós újságba temetkező elegáns, jól öltözött öregurak…na, már ezért a hangulatért megéri bárhová elutazni. Bécsben nincs hiány az efféle helyekből.

Ottlétemkor, a néha fölénk tornyosuló felhők ellenére, olyan gyönyörű, enyhe idő volt, hogy késő szeptemberi időjárásnak is beleillett volna az a szombat délután. A kávézók újra kinyitották teraszaikat és kabátban ücsörgő, forró italokat fogyasztó emberek sokasága élvezte a késő őszi ajándékot, a 13 fokot. A belvárost járva legalább öt karácsonyi vásáron vezetett utunk: forralt bor és puncs illat, díszek, kézműves ékszerek, édességek, szappanok, szóval a szokásos zsibvásári felhozatal. Egyetlen igazán nekem tetsző ötlettel találkoztam: cipóban tálalt forró fokhagyma-, sütőtökkrém-, és gulyásleves. Ahhoz viszont így is elég adventi volt a hangulat, hogy azon járjon az agyam, hogyan fogom otthon karácsonyi hangulatba öltöztetni a lakást, mert ötleteket és inspirációkat bőven kaptam a bécsi utcákat járva.

Az osztrák és német virágárusoknak nincs párja: rengeteg szezonális növény és virág kap helyet az üzlet előtt az utcán, amitől szinte alig lehet belépni az helyiségbe. Imádom! Fenyővel és más örökzöldekkel bevont koszorúk különböző méretekben, bogyós növények és csupasz faágak stílusosan és gusztusosan elrendezve és persze gondosan elkészített adventi koszorú kreációk. A látványnál már csak a borsos áruk ejtett jobban  ámulatba. 🙂 Ötletgyűjtéshez és az aktuális virágkötészeti trendek megismeréséhez azonban tökéletesen elegendő volt csupán csodálni őket.

Az időjárás, a látványosságok, a hangulat persze semmiség családunk legfiatalabb tagjához képest, aki már hét hónapja édesíti életünket. Tulajdonképpen miatta utaztam Bécsbe, és a sok-sok móka, cukiskodás és babaillat mellett mégis kit érdekel a város? 🙂